15 évesen - A betegség feltűnik (Láz, Egyéniség)

Láz

Úgy néz ki megfáztam. Lázas vagyok, de jól érzem magam és az étvágyam is jó. Viszont már egy csepp önbizalmam sincs a testemben többé.
Szeretnék egy lázmérőt (az előzőt eltörtem). Számokban szeretném látni az egészségi állapotomat. Majd megkérem aput, vegyen egyet.

Aya egyre többször beteg. Kétszer annyi pénzbe kerül mint a testvérei. Ha felnövök, megerősödök majd és jóvá teszek mindent. Vigyázni fogok majd rátok, ahogy ti vigyáztok most rám.

Amikor alszok, egy csomó dologra gondolok. Például azokra, amiket a tanár mondott nemrég társadalomismret órán. Az, hogy most csúfolnak, tulajdonképpen hasznomra is válhat, mivel ettől válok majd erőssé. Az iskolai munka a kisgimiben elég könnyű, ha napról napra tanulok. Még mindig nem késő elkezdeni a tanulást. Nagyon igyekszem majd. ...másrészről viszont az egészségem tényleg aggaszt.

"Ne sírj már, te bőgőmasina!" Nehéz idő az, mikor az ember felnő. De ha túljutok ezen, egy gyönyörű reggel vár majd. Egy békés reggel, tele fényekkel, madárdallal és fehér rózsák illatával...
Vajon hol a boldogság?
Vajon mi a boldogság?
"Aya, boldog vagy?"
"Természetesen, nem. A bánat legmélyebb bugyraiban érzem magam. Olyan nehéz. Mind szellemileg, mind fizikailag.” Az igazság az, hogy már csak egy lépés választ el attól, hogy nagyon furán érezzem magam.
Lám, a varjú, amely eddíg sírt, mostmár nevet. (megj: japán közmondás, a fiatalkori gyors hangulatváltozásokra utal.)

Egyéniség

Felnézek azokra az emberekre, akik egyedi személyiséggel rendelkeznek, mivel én olyan átlagos vagyok. Tetszik az ötlet, hogy mindenki megmutassa a saját karakterét. Talán ebben az egész világban amiben élünk, az egyediségünk és a tehetségeink azok amik számítanak, mint a '007' filmekben. A világnak szüksége van karakteres emberekre. Akárhogy is, a karaktered csak hozzád tartozik, nem olyan amit eldobhatsz vagy átadhatsz másoknak. De hát minden ember másképp gondolkodik, ami megnehezíti a helyzetet.

Hazafelé a suliból, találkoztam Eikoval a biciklitárolónál. Ahogy odaadtam neki a Yamato és a Last Concert felvételeket, betette a nehéz iskolatáskámat a biciklikosarába. Azt mondta,van egy kis dolga, szóval együtt mentünk a gyalogos hídig. Szeretem Eiko egyenességét, de ezt mások néha ridegségnek látják.