Kitou Aya naplójának magyar fordítása - eredeti japán nyelvről.
*Új rész minden vasárnap*

2012. május 4., péntek

15 évesen - A betegség feltűnik (Kórházi beutaló)

Kórházi beutaló

Az első ellenőrzésem a gimi kezdete óta. Még autópályán is 2 óra az út a kórházig, szóval reggel korán indultunk.
Azt hiszem leírom azokat a dolgokat, amiket el szeretnék mondani az orvosnak.
 1. Egyre nehezebben megy a járás. Ha nem kapaszkodom, általában elesek. Nehéz felemelnem a lábaimat. Reggel a legrosszabb.
 2. Folyton fuldokolni kezdek, ha gyorsan eszek vagy iszok.
 3. Egy csomót mosolygok magamban. (Inkább vigyornak mondhatnám. Akkor vettem csak észre, mikor az öcsém megjegyezte, hogy elég viccesen festek ilyenkor.)
 4. Milyen betegésem van valójában?
Miután jó sokat vártunk, ahogy az lenni szokott, kivizsgálásra mentem Sofue doktorral és három rezidenssel. A mozgásért felelős idegek illetve és a reflexeim ellenőrzéseképpen ki kellett nyújtanom majd behajlítanom a lábaimat, megkocogtatták a térdeimet, és össze-vissza kellett mászkálnom.
Anyu röviden elmondta azt, amiket összeírtam, valamint, hogy már gimnáziumba járok, igaz az osztálytársaim segítségére szorulok. Az ellenőrzés után a doktor azt mondta:
"Írok neked egy kórházi beutalót a nyári szünet idejére, hogy rendesen kivizsgálhassunk és felállíthassuk a megfelelő kezelést.. Kérem még ma kérjék ki a papírt."
Miiii kórházi beutaló? Mindegy, ha ez segít, hogy megszabaduljak a jelenlegi állapotomtól, akkor türelmes leszek. Viszonylag gyorsan beletörődtem a dologba, de most komolyan, vajon mi fog történni a testemmel?
Valami az összeomlás szélén állhat. Hacsak nem teszünk gyorsan valamit, csak rosszabb lesz. Annyira félek. Azt mondták, meg kell várnom a nyári szünetet, hogy megkaphassam a választ az utolsó kérdésemre.

Hazafelé úton kérdezősködtem anyutól.
"Mennyire jó kórház a Meidai? (megj.: az írásjelekkel való rövidítés során az olvasat kicsit megváltozik, így 名古屋大学付属病院 Nagoya Daigaku Fuzoku Byouin 2 írásjelre rövidült 名大 Meidai olvasattal) Meg tudnak gyógyítani? Ez lesz az első nyári szünetem a gimiben, és annyi mindent szeretnék csinálni! Remélem hamar szabadulok majd a kórházból."
"Aya, mindenképpen írj le mindent amit a testeddel kapcsolatban tapasztalsz, akármilyen kis dologról van is szó. Gondolj arra, hogy talán fontos lehet a gyógyulásodhoz, és akkor talán hamarabb kijöhetsz majd. Ha úgy gondolsz rá, mint az életed egy kis időszakára, akkor jó tapasztalatként gondolsz majd vissza rá. Ó, és csak vasárnaponként tudok majd bemenni, úgyhogy a mosást meg mindent magadnak kell intézned majd.  Veszek majd egy csomó fehérneműt, meg írd össze mikor hazaérünk, amire még szerinted szükséged lesz."

Hazafelé megálltunk Okazakiban a nénikém (anyu húga) házánál. Sírva fakadtam mikor anyu elmondta neki mi van velem.
"Meg akarom gyógyítani bármi áron. Ha a Meidai Kórház nem képes rá, akkor elviszem Tokyoba vagy Amerikába, amig nem  találok valakit aki meggyógyítja.."
A nénikém azt válaszolta:
"Aya-chan, gyógyulj meg hamar, rendben? Mostanára már a legtöbb betegség gyógyítható, és fiatal is vagy még. De meg kell őrizned a hitedet abban, hogy meg fogsz gyógyulni. Ha csak itt ülsz és sírsz akkor a legerősebb gyógyszer sem fog használni. Megyek majd meglátogatni időnként. Ha szükséged van valamire, csak hívj. Sietni fogok majd és perceken belül ott leszek, szóval ne aggódj."
Adott egy zsepit és így folytatta:
"Gyerünk, fújd ki az orrod és idd meg ezt a gyümölcslevet. Ha telesírod sós lesz, vigyázz!"
Ezzel sikerült megnevettetnie.
Tudom, még 2 hónap van a kórházig, de kérlek idő, állj meg! Betegség, te is állj meg!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése