Az
első ellenőrzésem a gimi kezdete óta. Még autópályán is 2 óra az út a kórházig,
szóval reggel korán indultunk.
Azt hiszem leírom azokat a
dolgokat, amiket el szeretnék mondani az orvosnak.
1. Egyre nehezebben megy a
járás. Ha nem kapaszkodom, általában elesek. Nehéz felemelnem a lábaimat.
Reggel a legrosszabb.
2. Folyton fuldokolni
kezdek, ha gyorsan eszek vagy iszok.
3. Egy csomót mosolygok
magamban. (Inkább vigyornak mondhatnám. Akkor vettem csak észre, mikor az öcsém
megjegyezte, hogy elég viccesen festek ilyenkor.)
4. Milyen betegésem van
valójában?
Miután jó sokat vártunk,
ahogy az lenni szokott, kivizsgálásra mentem Sofue doktorral és három
rezidenssel. A mozgásért felelős idegek illetve és a reflexeim
ellenőrzéseképpen ki kellett nyújtanom majd behajlítanom a lábaimat,
megkocogtatták a térdeimet, és össze-vissza kellett mászkálnom.
Anyu
röviden elmondta azt, amiket összeírtam, valamint, hogy már gimnáziumba járok,
igaz az osztálytársaim segítségére szorulok. Az ellenőrzés után a doktor azt
mondta:
"Írok
neked egy kórházi beutalót a nyári szünet idejére, hogy rendesen
kivizsgálhassunk és felállíthassuk a megfelelő kezelést.. Kérem még ma kérjék
ki a papírt."
Miiii kórházi beutaló?
Mindegy, ha ez segít, hogy megszabaduljak a jelenlegi állapotomtól, akkor
türelmes leszek. Viszonylag gyorsan beletörődtem a dologba, de most komolyan,
vajon mi fog történni a testemmel?
Valami
az összeomlás szélén állhat. Hacsak nem teszünk gyorsan valamit, csak rosszabb
lesz. Annyira félek. Azt mondták, meg kell várnom a nyári szünetet, hogy
megkaphassam a választ az utolsó kérdésemre.
Hazafelé úton kérdezősködtem
anyutól.
"Mennyire
jó kórház a Meidai? (megj.: az írásjelekkel való rövidítés során az olvasat
kicsit megváltozik, így 名古屋大学付属病院
Nagoya Daigaku Fuzoku Byouin 2 írásjelre rövidült 名大 Meidai olvasattal) Meg tudnak gyógyítani? Ez lesz az első nyári
szünetem a gimiben, és annyi mindent szeretnék csinálni! Remélem hamar szabadulok
majd a kórházból."
"Aya,
mindenképpen írj le mindent amit a testeddel kapcsolatban tapasztalsz,
akármilyen kis dologról van is szó. Gondolj arra, hogy talán fontos lehet a
gyógyulásodhoz, és akkor talán hamarabb kijöhetsz majd. Ha úgy gondolsz rá,
mint az életed egy kis időszakára, akkor jó tapasztalatként gondolsz majd vissza
rá. Ó, és csak vasárnaponként tudok majd bemenni, úgyhogy a mosást meg mindent
magadnak kell intézned majd. Veszek majd
egy csomó fehérneműt, meg írd össze mikor hazaérünk, amire még szerinted
szükséged lesz."
Hazafelé megálltunk
Okazakiban a nénikém (anyu húga) házánál. Sírva fakadtam mikor anyu elmondta
neki mi van velem.
"Meg
akarom gyógyítani bármi áron. Ha a Meidai Kórház nem képes rá, akkor elviszem
Tokyoba vagy Amerikába, amig nem találok
valakit aki meggyógyítja.."
A
nénikém azt válaszolta:
"Aya-chan,
gyógyulj meg hamar, rendben? Mostanára már a legtöbb betegség gyógyítható, és
fiatal is vagy még. De meg kell őrizned a hitedet abban, hogy meg fogsz
gyógyulni. Ha csak itt ülsz és sírsz akkor a legerősebb gyógyszer sem fog
használni. Megyek majd meglátogatni időnként. Ha szükséged van valamire, csak
hívj. Sietni fogok majd és perceken belül ott leszek, szóval ne aggódj."
Adott egy zsepit és így folytatta:
"Gyerünk,
fújd ki az orrod és idd meg ezt a gyümölcslevet. Ha telesírod sós lesz,
vigyázz!"
Ezzel
sikerült megnevettetnie.
Tudom,
még 2 hónap van a kórházig, de kérlek idő, állj meg! Betegség, te is állj meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése