Ösvény
Volt
egy megbeszélés, a gimibe való jelentkezésről, anyuval, a tanárommal és velem.
1. a képességeimről:
jelentkezhetek állami iskolába.
2.
a testemről: a járásom elég ingatag, és mivel nem tudjuk hogyan fog ez változni
a jövőben, olyan iskolát kell választanunk ami közel van a házunkhoz. Hogy előre
mozduljon az ügy, először is kell az önkormányzathoz írnunk egy levelet,
amiben elmagyarázzuk, miért nem tudok otthontól távoli középiskolába menni.
3:
Jelentkezek egy magániskolába is.
Anyuval
eddig csak sima állami suliban gondolkodtunk, de a tanár úr azt mondta jó lenne
ha egy magánsuliba is jelentkeznék, és mivel ő ért az ilyesmihez, azt hiszem
érdemes lesz megfogadnunk a tanácsát.
Kirepülés a fészekből
"A
hangya az hangya, a virág az virág, a madár az madár." - Kouji
Ennek a nagyszerű lapnak a
hátulján az állt "Kitou-sannak ballagása alkalmából.” Okamoto-sensei írta,
csak nekem. Nagyon boldog voltam.
Egy
kicsit ijesztő, de nagyszerű tanár, aki szereti a virágokat.
Szívből
megköszöntem neki és hálásan mosolyogtam. Ő tanított meg ennek a dalnak a
jelentésére.
"A hangya az hangya azt
jelenti, hogy legyél mindíg egyenes és őszinte. Azt jelenti, sok dolog van amit
az emberek virágnak hívnak, és a madár ami repül, azt hívják madárnak.” (megj.: ezer évig törtem a fejem ezen, de nem értem.. azt hiszem itt megáll a fordítás tudományom, bocsánat.)
Megrázta
az ég kékjét, az iskolatetőt de még a fák zöld lombjait is.
Habár
a dal nagy részét nem értettem, annyi azért világos volt, hogy a sensei azt
próbálja mondani "Ne add fel!"
Hirtelen
fellángolt bennem az 'Igen, megcsinálom!' érzése.
"Mit
gondolsz, mivel írtam ezt?"
"Hát
valószínűleg nem ecsettel.."
A
sensei mosolygott és bevallotta: "Igazából egy szétrágott fogpiszkálóval
írtam, tintakővel és tintával."
Elképesztett
ez az ötlet.
"Látod,
van rajta egy szalag, hogy fel lehessen akasztani a falra."
"Igen!"
A
sensei mosolyogva távozott.
Sosem
fogom elfelejteni ezt a gyönyörű napot, a ballagásomat. Kérem, sensei, továbbra
is legyen az én lelki támaszom.
Felvételi vizsga
Daikon miso-t ettem reggelire, ahogy kértem. A kisgimis felvételim napján is ez volt,
igaz akkor nem kértem. De most úgy gondoltam, ha legutóbb sikerült, talán most
is szerencsét hoz majd.
Túl feszült lennék?
Kétszer
voltam a fürdőszobában, aztán anyu elvitt a suiba, ahol a tesztet kellett
írnom.
A szép lassan gyülekező
diákok mind olyan okosnak tűntek, hogy elbizonytalanodtam..
A
tanárok felvezettek minket a termeinkbe.
Úton a második emelet felé,
elestem a lépcsőn és kificamítottam a bokámat.
A
végén egyedül írtam meg a tesztet az orvosi szobában. Ez olyan megalázó,
annyira de annyira megalázó!
A
fülemhez szorítottam az anyutól kölcsönkért karórát, és próbáltam lenyugodni
egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése