2. szemeszter
Anya szerint még ha ingatagra meg furcsára is sikerül, a lényeg, hogy megpróbáljak egyenes testtartást felvenni. Mondani akartam, hogy én mindig próbálkozok, és ez igaz is a mozgásbeli dolgokra, a gondolataimra viszont már nem annyira.
Az évnyitón anyu beszélt a sensei-el.
1, A kórházi kezelésem eredményeként vannak kisebb jelei a javulásnak, viszont mivel ez egy nagyon komoly betegség, nem olyan egyszerű haladást produkálni.
2, Az óraközi teremváltásoknál, illetve a kötelező takarítási feladatokban lehet, hogy néha terhükre leszek az osztálytársaimnak, viszont egyenlőre nem megmondható mit fogok tudni és mit nem fogok tudni csinálni, így amire azt mondom igen, azt engedjék meg ha lehet.
Anyu egyéb ötletei:
1, Szétszedte a könyveimet, és mindig csak azokat az oldalakat viszem be, amik épp kellenek az órán. A jegyzeteket mind egy füzetbe írom, amit részekre osztott és felcímkézett az egyes tantárgyaknak.
2, A hagyományos középiskolai táskát egy könnyű vászonhátizsákra cseréltük.
3, Mivel reggel veszélyes lehet a tömött busz és a sok siető diák, taxival megyek iskolába. Hazafelé helyzettől függően busszal vagy taxival jövök. "Semmiféleképpen se próbálj itt hősködni. Beszéltem a taxitársasággal, nem kell rögtön kifizetned a sofőrt, majd késsőb rendezzük a számlát." - mondta anyu.
Sajnálom, hogy ennyire idő- és pénzigényes gyerek vagyok, tényleg sajnálom.
